Az infarktus ott kezdődik, ahol az azt
kialakító kóros állapot végződik, s elég egy apró ok a tragédiához.
Míg száz évvel ezelőtt
New Yorkban még orvosi ritkaságszámba ment a koszorúér-betegség, addig mára az
Egyesült Államokban évente csaknem egymillió hatszázezren kapnak infarktust, s
ebből mintegy hatszázezren még az első évben meghalnak. Magyarországon minden
évben körülbelül 28 ezren kapnak szívizominfarktust, s a betegek fele nem éli
túl a katasztrófa utáni első évet. Az Egészségügyi Világszervezet
összehasonlító, az infarktusos halálozást mutató statisztikájában az elsők
között vagyunk.
Az infarktus gyakran olyan váratlan, mint a derült égből
lesújtó villám, pedig ez sincs előzmény nélkül, pusztán egy éveken, évtizedeken
keresztül tartó folyamat utolsó állomása. Az infarktus ugyanis ott kezdődik,
ahol az azt kialakító kóros állapot végződik, s elég egy apró ok, egy utolsó
csepp, hogy a tragédia bekövetkezzen.
Fájó szívvel tudatjuk
A vérkeringés
zavarának egyik leggyakoribb oka az érelmeszesedés, amely csak az artériákat
károsítja, a vénákat megkíméli. A folyamatban nem pusztán az erek rugalmassága
változik, hanem belső falukon kis kidudorodások, plakkok jelennek meg, kezdetben
helyenként, majd mind nagyobb számban. A plakkokban gyakran rakódik le mész,
amely szinte csontkeménnyé teszi az erek e részeit, de a dudorokat egyéb
anyagok, így zsírok vagy vérfesték is kitöltheti. Az érelmeszesedés
következtében az erek beszűkülnek vagy teljesen elzáródnak, hasonlóan a
vízkövesség miatt elduguló csővezetékhez.
A tévhittel ellentétben bizony a szív is fáj, csak éppen
másképpen, mint egy-egy végtag vagy seb. Az érelmeszesedés miatt az aorta
teljesen elmerevedik, a koszorúerek beszűkülnek, s így a szívizom mind kevesebb
és kevesebb vérhez jut. Ezt a szervezet erős, mellkasi szorító fájdalommal
jelzi, ám mivel a szívnek fájdalomérzést vivő idegrostjai nincsenek, a kapott
jelet az agy a mellkas, a bal kar és a nyak izmainak területeire vetíti, mintha
ott lenne a fájdalom helye. Az anginás fájdalomroham rendszerint másodpercekig,
percekig tart s arról küld vészjelzést, hogy a szívizom nem kap elegendő
oxigént, a koszorúerek beszűkültek. Ha a folyamatot nem állítják meg, úgy a
szívizom már képtelen ellátni feladatát, a vér áramlása megszűnik s az
elzáródástól távol eső terülteken, jól körülírtan elhal a szív. Ezt a súlyos
állapotot nevezzük infarktusnak. A folyamat nagyon hasonlóan játszódik le az
érpálya más részein is.
Agyi erek veszedelme
Európában az 50-60
év közötti népesség legalább 25 százaléka szenved kisebb-nagyobb mértékű
érelmeszesedésben. A folyamat, - amely, mint láttuk, lassan fejlődik ki - az
agyi ereket sem kíméli, ám sokáig rejtve maradhat. Ezért azután, valamilyen erős
fizikai vagy éppen pszichés terhelésre, váratlanul bukkanhatnak elő olyan furcsa
panaszok, amelyeket a beteg addig még sohasem érzett.
Az agyat ellátó verőerek elmeszesedésének is fokozatai vannak.
Nagy szűkületek, illetve elzáródások következtében a sérült ér által ellátott
agyterület működése kiesik, amit a funkció kiesése jelez. Az erek elzáródását
leggyakrabban az érelmeszesedéshez csatlakozó trombózis, tehát vérrögképződés
okozza, de előfordulhat az elhasználódott érfal helyén fellépő vérzés is. A
panaszok, tünetek kialakulása lehet lassú és hirtelen drámai, ám ha éppen az agy
úgynevezett néma, tehát funkció nélküli terültét érinti, akkor felismerhetetlen
maradhat.
Az agyi érelzáródások több mint felében vérrögképződés,
trombózis állapítható meg, melyet gyakran görcsös fejfájás kísér. Vérrögök
máshonnan is bekerülhetnek az agyi véráramlásba, ahol a szűkületekben vagy már a
nyak ereiben elakadva szinte azonnal tüneteket okoznak, ezt nevezzük embóliának.
Az érelzáródás következtében kialakuló tüneteket és agyi
infarktusokat rendszerint ismétlődő keringési zavarok, úgynevezett érgörcsök
szokták megelőzni, hasonlóan a szívinfarktus közeledtét jelző anginás
rohamokhoz, fájdalomhoz. Az agyi érgörcs tünetei változatosak, súlyosságuk a
zavar mértékétől függ, így fülzúgástól, nyaktáji fájdalomtól kezdve a
szédüléssel járó rosszulléten át akár a bénulásig, nyelési és beszédzavarokig
terjedhetnek.
Magyarországon még mindig a harmadik haláloki tényező a stroke,
- a kifejezés az agyérrendszeri betegségek (gutaütés, szélütés, agytrombózis,
agyvérzés) összefoglaló neve. A képet, amely szerint a stroke előfordulása
régiónkban igen magas, sajnálatosan színesíti a tény, hogy bár az időskori
stroke-halálozás némiképpen csökkent az elmúlt időszakban, ám a fiatalabb
korosztályokat érintő agyi értraumák gyakorisága még a régióban is szinte
egyedülálló. Az Agyérbetegségek Országos Központjában évente átlagosan 40 ezer
stroke-eseményt regisztrálnak, melyek durván egyharmada halálos kimenetelű,
másik egyharmada pedig maradandó károsodást okoz. Míg Nyugat-Európában átlagosan
másfél kockázati tényezőt találnak egy betegnél, addig a hazai páciensekre
jellemző a legalább három, illetve hat veszélyforrás együttes
jelenléte.
A néma gyilkos cinkosai
Mára már
bebizonyosodott, hogy bár kezdetben a plakkokban mindhárom típusú vérzsír nyomai
megtalálhatók, a későbbiek során azonban a koleszterin válik a fő alkotóelemmé.
Az érelmeszesedés és következményei, így a szívinfarktus vagy éppen a stroke
kialakulásának kockázati tényezői jól ismertek, kezdve a magas zsírfogyasztáson,
a dohányzás ártalmain vagy éppen a kezeletlen magas vérnyomás
betegségen.
A hipertónia esetében sajnos még mindig él a felezéses
szabály: a betegek legfeljebb felét sikerül megtalálni, azoknak is csak 50
százalékát kezelik, de ezeknek a pácienseknek is csak a fele kapja, vagy fogadja
el a megfelelő terápiát. Pedig, Magyarországon már a halálozások több mint ötven
százalékáért azok a szív és érrendszeri megbetegedések a felelősek, melyek
mögött némán és egy ideig tünetek nélkül lappang a magas vérnyomás betegség. A
felnőtt lakosság csaknem 15-20 százalékának, azaz legalább másfélmillió embernek
magas a vérnyomása, s az arányok idősebb korban még rosszabbak, a hatvan év
feletti férfiak 40 - 50, míg a nők 60 - 70 százaléka hipertóniás.
Nem véletlenül hívják e betegséget csendes, vagy néma
gyilkosnak, hiszen sokáig észrevétlen marad, tüneteket nem okoz, sőt, mire az
ember a jeleit észleli, már megtámadhatta a kór valamelyik szervét, például a
szemfenék ereit vagy a vesét. Egy 1997-es felmérés adatai azt mutatták, hogy
abban az évben több mint 581 ezer nőt és 855 ezer férfit kezeltek a háziorvosok
hipertóniával, ám a szakorvosi becslések szerint a betegek 12 - 15 százaléka nem
is tud arról, hogy magas volna a vérnyomás, így nem kerül az egészségügy
látóterébe. Ezért indított néhány éve akciót a Magyar Hipertónia Társaság arra,
hogy elterjedjen: bármilyen panasszal keresi fel a páciens az orvosát, a
vérnyomását mérjék meg, hátha így időben felismerhető a baj.
A hipertónia kezelése ugyanis nem csak egy súlyos betegség
gyógyítását jelenti, hanem egyszersmind más, súlyos betegségek megelőzését is,
hiszen a hipertónia önmagában legalább 35 százalékban kiváltó oka a
szívkoszorúér betegségnek, a szívinfarktusnak, az agyvérzésnek, a végtagi
érszűkületnek és a szívelégtelenségnek. Ám a tapasztalatok szerint gyakorta nem
egyedül, hanem cinkosaival együtt támad. A gyilkos négyes: az elhízás, a
hipertónia, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint olyan rizikófaktorok,
amelyek közül bármelyik jelenléte valószínűsíti a másik három megjelenését is.
Az esetek 80 százalékában ezek a tényezők együtt okozzák a betegséget és annak
tragikus következményeit.
A hipertóniára hajlamosító tényezők közül a legegyértelműbb
a kapcsolat az elhízással. Egy országos felmérés alapján a 20 százalékos
túlsúllyal rendelkezők 73 százalékának volt magas a vérnyomása. (Az elhízás
mértékét a testtömegindex kiszámításával bárki ellenőrizheti: ez a
kilogrammokban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének
átlaga, azaz testsúly(kg)/ testmagasság m2. A normális érték 20 – 25 között van,
25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett pedig elhízásról, 40 felett pedig kóros
elhízásról beszélünk.)
Az sem mindegy, hogy milyen típusú az elhízás: a hasra terjedő
“alma" típus az, amely a szövődményekre, azaz a halálos négyes többi tagjára
hajlamosít, a “körte" tipusú elhízás legfeljebb visszérbetegséget okoz. A derék
körfogat önmagában is utal a veszélyre: a férfiaknál 94, míg a nőknél 80 cm
felett kezdődik a szívbetegség rizikója, a fokozott kockázat a férfiak esetében
102, a nőknél 88 cm-es derékbőség felett jelentkezik. A testsúly csökkentése a
vérnyomást is csökkenti: mínusz 7 kg fogyás vérnyomás csökkentő hatása megfelel
egy átlagos adagban adott vérnyomás csökkentő gyógyszer hatásának. Nem pusztán a
plusz kilók, hanem a kialakulásukat elősegítő étrend magas zsíratartalma
hordozza a veszélyt.
A láthatatlan ellenség
Bár az utóbbi
években anyagi okokból megtorpanni látszik, mégis örvendetes a folyamat,
amellyel az egészségtelennek mondott sertészsírt egyre inkább a növényi olajok,
a vajat pedig az egyre diétásabbra hangolt margarinok szorították háttérbe,
mégis, egyre többen voksolnak az állati eredetű zsírok ellen. Csakhogy kevesen
tudják, hogy nem csak azt a zsírt esszük meg, amit az étel alá locsolunk vagy
éppen a kenyérre kenünk, ugyanis évente körülbelül 18 kg úgynevezett rejtett
zsírt fogyasztunk: kolbászban, felvágottban s a mégoly soványnak tűnő húsokban
is.
A zsírokra ugyanakkor szüksége van a szervezetnek, s nem
pusztán azért, mert energiaszükségletünk nagyobb részét ezek szolgáltatják,
hanem azért is, mert nélkülük nem szívódnának fel szervezetünkben a zsírban
oldódó vitaminok (így az A-, D-, E- és K vitamin) és hiányoznának azok az
esszenciális zsírsavak, amelyeket a szervezet nem tud előállítani. Ezért vélik
úgy ma a táplálkozástudósok, hogy a zsírmentes diéta rossz üzenet. Két olyan
létfontosságú tápanyag létezik, amelyet éppen zsírokból és olajokból származik,
az egyik az alphalinolenic sav, más néven az omega 3, a másik a linolenic sav,
az omega 6 zsírsav.
Ezeknek az anyagoknak fontos szerepük van az agy és az
immunrendszer egészséges fejlődésében, sőt még a bőrt is bársonyosabbá teszik.
Támogatják különböző mirigyek és szervek működését, így még a zsíroktól annyira
óvott szív és érrendszert is, ugyanis egyes kutatások szerint az omega 3
jelenléte több mint ötven százalékkal csökkenti a magas triglicerideket, végső
soron csökkenti a vérzsírt. A legújabb kutatások szerint a növényi olajok és
zsírok a sejtek egészséges működéséhez nélkülözhetetlen növényi szterineket és
antioxidánsokat is tartalmaznak. No persze, nem a tudományos érvek miatt olyan
nehéz lemondanunk a zsírok fogyasztásáról, hanem azért, mert az íz- és
aromaanyagok jelentős része is zsírban oldódik, tehát a zsíros ételeket
finomabbnak érezzük.
Csakhogy az utóbbi évek egészségpropagandájának köszönhetően
ma már az is tudható, hogy zsír és zsír között jelentős különbség van, az állati
zsírokban nagy arányban lévő telített zsírsavak megemelik a szervezet
koleszterinszintjét, s ezzel az érelmeszesedés kockázatát is. Ezért nem csak a
zsírbevitel mennyiségét kell csökkentenünk legalább a felére, hanem figyelnünk
kell az összetételére is: a telítettlen, sőt többszörösen telítetlen
zsírsavakból álló készítményeket kell előnyben részesítenünk, mert ezek
csökkentik a vérben az ártó LDL koleszterin szintjét, illetve növelik a védő
hatású koleszterinét.
Ugyancsak mérhető hatása van a konyhasófogyasztás mérséklésének,
s nem elhanyagolható a testmozgás jótékony hatása: a rendszeresen, ám nem
versenyszerűen sportolók között 35 százalékkal kisebb a hipertónia
keletkezésének rizikója, így a mozgás nem csak terápiás feltétel, hanem megelőző
hatású is.
A tudomány ma már egységes kórképnek tartja és metabilokus
(anyagcsere) szindrómának nevezi ezen kockázati tényezők jelenlétét, amelyek
tehát a hipertóniával együtt a fent sorolt súlyos kórképeket és az abból fakadó
magas halálozást előidézik.
Ugyanakkor megjegyzik, hogy a magas vérnyomás betegség a
dohányzáshoz hasonlóan önállóan is képes előidézni a szív és érrendszeri
katasztrófákat. Nagy vizsgálatok igazolták, hogy ha egy 35 éves férfi naponta
csak 63-9 cigarettát szív el, már 4,5 évet veszít el az életéből, ha pedig erős
dohányként 20-639 szálat füstöl el, akkor átlagban hat évvel rövidíti meg az
életét. A koszorúér betegség előfordulásának aránya az elszívott cigaretták
számával egyenes arányban nő, de az infarktus is gyakoribbá válik a folyamatosan
cigarettázók körében. Ma már tudható, hogy nem pusztán az érrendszert károsítja
direkt és indirekt módon a szervezetbe kerülő nikotin és szén-monoxid, hanem a
vér alvadását gátló anyagokat is kiűzi a keringő vérből, ami növeli a trombózis
és infarktusveszélyt.
Koleszterinszint gyermekkorban
Egy tíz
éven át tartó, öt kontinens 18 országának részvételével zajló hatalmas kutatás
eredményeként megállapították, hogy az érelmeszesedés kialakulásának első
fázisa, az erek falában kialakuló zsíros csíkok jelenléte már öt éves korra
kimutatható, függetlenül az adott ország klímájától, az ott általános
táplálkozási szokásoktól, életmódtól. Ez azt bizonyította, hogy az
érelmeszesedés már kisgyermek korban megindul és 15-24 éves kor körül fokozódni
kezd. Az ereken látható elváltozások 20 éves korig lassan, a harmadik X után
gyorsan emelkednek, de a súlyos érelváltozások kezdeti ideje a negyedik évtized
körülire tehető.
Több ezer balesetben elhalt személy vizsgálata arra is
rámutatott, hogy a kockázati tényezők számának a fiatal felnőttkorra tehető
hirtelen szaporodása megnöveli a tünetmentes koszorúér és aortaelmeszesedés
súlyosságát. Márpedig a rizikótényezők általában nem egyedül, hanem együttesen
vannak jelen: ekkor kezdődik a dohányzás, a fogamzásgátlók használata, az
alkoholfogyasztás és még sorolhatnánk. Ez azt jelenti, hogy a 16-18 évesek
veszélyeztetettsége éppoly magas, mint az egészségpropaganda főszereplőié: a
középkorú férfiaké.