Az érelmeszesedés

Míg száz évvel ezelőtt New Yorkban még orvosi ritkaságszámba ment a koszorúér-betegség, addig mára az Egyesült Államokban évente csaknem egymillió hatszázezren kapnak infarktust, s ebből mintegy hatszázezren még az első évben meghalnak. Magyarországon minden évben körülbelül 28 ezren kapnak szívizominfarktust, s a betegek fele nem éli túl a katasztrófa utáni első évet. Az Egészségügyi Világszervezet összehasonlító, az infarktusos halálozást mutató statisztikájában az elsők között vagyunk.

Az infarktus gyakran olyan váratlan, mint a derült égből lesújtó villám, pedig ez sincs előzmény nélkül, pusztán egy éveken, évtizedeken keresztül tartó folyamat utolsó állomása. Az infarktus ugyanis ott kezdődik, ahol az azt kialakító kóros állapot végződik, s elég egy apró ok, egy utolsó csepp, hogy a tragédia bekövetkezzen.

Fájó szívvel tudatjuk
A vérkeringés zavarának egyik leggyakoribb oka az érelmeszesedés, amely csak az artériákat károsítja, a vénákat megkíméli. A folyamatban nem pusztán az erek rugalmassága változik, hanem belső falukon kis kidudorodások, plakkok jelennek meg, kezdetben helyenként, majd mind nagyobb számban. A plakkokban gyakran rakódik le mész, amely szinte csontkeménnyé teszi az erek e részeit, de a dudorokat egyéb anyagok, így zsírok vagy vérfesték is kitöltheti. Az érelmeszesedés következtében az erek beszűkülnek vagy teljesen elzáródnak, hasonlóan a vízkövesség miatt elduguló csővezetékhez.

A tévhittel ellentétben bizony a szív is fáj, csak éppen másképpen, mint egy-egy végtag vagy seb. Az érelmeszesedés miatt az aorta teljesen elmerevedik, a koszorúerek beszűkülnek, s így a szívizom mind kevesebb és kevesebb vérhez jut. Ezt a szervezet erős, mellkasi szorító fájdalommal jelzi, ám mivel a szívnek fájdalomérzést vivő idegrostjai nincsenek, a kapott jelet az agy a mellkas, a bal kar és a nyak izmainak területeire vetíti, mintha ott lenne a fájdalom helye. Az anginás fájdalomroham rendszerint másodpercekig, percekig tart s arról küld vészjelzést, hogy a szívizom nem kap elegendő oxigént, a koszorúerek beszűkültek. Ha a folyamatot nem állítják meg, úgy a szívizom már képtelen ellátni feladatát, a vér áramlása megszűnik s az elzáródástól távol eső terülteken, jól körülírtan elhal a szív. Ezt a súlyos állapotot nevezzük infarktusnak. A folyamat nagyon hasonlóan játszódik le az érpálya más részein is.

Agyi erek veszedelme
Európában az 50-60 év közötti népesség legalább 25 százaléka szenved kisebb-nagyobb mértékű érelmeszesedésben. A folyamat, - amely, mint láttuk, lassan fejlődik ki - az agyi ereket sem kíméli, ám sokáig rejtve maradhat. Ezért azután, valamilyen erős fizikai vagy éppen pszichés terhelésre, váratlanul bukkanhatnak elő olyan furcsa panaszok, amelyeket a beteg addig még sohasem érzett.

Az agyat ellátó verőerek elmeszesedésének is fokozatai vannak. Nagy szűkületek, illetve elzáródások következtében a sérült ér által ellátott agyterület működése kiesik, amit a funkció kiesése jelez. Az erek elzáródását leggyakrabban az érelmeszesedéshez csatlakozó trombózis, tehát vérrögképződés okozza, de előfordulhat az elhasználódott érfal helyén fellépő vérzés is. A panaszok, tünetek kialakulása lehet lassú és hirtelen drámai, ám ha éppen az agy úgynevezett néma, tehát funkció nélküli terültét érinti, akkor felismerhetetlen maradhat.

Az agyi érelzáródások több mint felében vérrögképződés, trombózis állapítható meg, melyet gyakran görcsös fejfájás kísér. Vérrögök máshonnan is bekerülhetnek az agyi véráramlásba, ahol a szűkületekben vagy már a nyak ereiben elakadva szinte azonnal tüneteket okoznak, ezt nevezzük embóliának.

Az érelzáródás következtében kialakuló tüneteket és agyi infarktusokat rendszerint ismétlődő keringési zavarok, úgynevezett érgörcsök szokták megelőzni, hasonlóan a szívinfarktus közeledtét jelző anginás rohamokhoz, fájdalomhoz. Az agyi érgörcs tünetei változatosak, súlyosságuk a zavar mértékétől függ, így fülzúgástól, nyaktáji fájdalomtól kezdve a szédüléssel járó rosszulléten át akár a bénulásig, nyelési és beszédzavarokig terjedhetnek.

Magyarországon még mindig a harmadik haláloki tényező a stroke, - a kifejezés az agyérrendszeri betegségek (gutaütés, szélütés, agytrombózis, agyvérzés) összefoglaló neve. A képet, amely szerint a stroke előfordulása régiónkban igen magas, sajnálatosan színesíti a tény, hogy bár az időskori stroke-halálozás némiképpen csökkent az elmúlt időszakban, ám a fiatalabb korosztályokat érintő agyi értraumák gyakorisága még a régióban is szinte egyedülálló. Az Agyérbetegségek Országos Központjában évente átlagosan 40 ezer stroke-eseményt regisztrálnak, melyek durván egyharmada halálos kimenetelű, másik egyharmada pedig maradandó károsodást okoz. Míg Nyugat-Európában átlagosan másfél kockázati tényezőt találnak egy betegnél, addig a hazai páciensekre jellemző a legalább három, illetve hat veszélyforrás együttes jelenléte.

A néma gyilkos cinkosai
Mára már bebizonyosodott, hogy bár kezdetben a plakkokban mindhárom típusú vérzsír nyomai megtalálhatók, a későbbiek során azonban a koleszterin válik a fő alkotóelemmé. Az érelmeszesedés és következményei, így a szívinfarktus vagy éppen a stroke kialakulásának kockázati tényezői jól ismertek, kezdve a magas zsírfogyasztáson, a dohányzás ártalmain vagy éppen a kezeletlen magas vérnyomás betegségen.

A hipertónia esetében sajnos még mindig él a felezéses szabály: a betegek legfeljebb felét sikerül megtalálni, azoknak is csak 50 százalékát kezelik, de ezeknek a pácienseknek is csak a fele kapja, vagy fogadja el a megfelelő terápiát. Pedig, Magyarországon már a halálozások több mint ötven százalékáért azok a szív és érrendszeri megbetegedések a felelősek, melyek mögött némán és egy ideig tünetek nélkül lappang a magas vérnyomás betegség. A felnőtt lakosság csaknem 15-20 százalékának, azaz legalább másfélmillió embernek magas a vérnyomása, s az arányok idősebb korban még rosszabbak, a hatvan év feletti férfiak 40 - 50, míg a nők 60 - 70 százaléka hipertóniás.

Nem véletlenül hívják e betegséget csendes, vagy néma gyilkosnak, hiszen sokáig észrevétlen marad, tüneteket nem okoz, sőt, mire az ember a jeleit észleli, már megtámadhatta a kór valamelyik szervét, például a szemfenék ereit vagy a vesét. Egy 1997-es felmérés adatai azt mutatták, hogy abban az évben több mint 581 ezer nőt és 855 ezer férfit kezeltek a háziorvosok hipertóniával, ám a szakorvosi becslések szerint a betegek 12 - 15 százaléka nem is tud arról, hogy magas volna a vérnyomás, így nem kerül az egészségügy látóterébe. Ezért indított néhány éve akciót a Magyar Hipertónia Társaság arra, hogy elterjedjen: bármilyen panasszal keresi fel a páciens az orvosát, a vérnyomását mérjék meg, hátha így időben felismerhető a baj.

A hipertónia kezelése ugyanis nem csak egy súlyos betegség gyógyítását jelenti, hanem egyszersmind más, súlyos betegségek megelőzését is, hiszen a hipertónia önmagában legalább 35 százalékban kiváltó oka a szívkoszorúér betegségnek, a szívinfarktusnak, az agyvérzésnek, a végtagi érszűkületnek és a szívelégtelenségnek. Ám a tapasztalatok szerint gyakorta nem egyedül, hanem cinkosaival együtt támad. A gyilkos négyes: az elhízás, a hipertónia, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint olyan rizikófaktorok, amelyek közül bármelyik jelenléte valószínűsíti a másik három megjelenését is. Az esetek 80 százalékában ezek a tényezők együtt okozzák a betegséget és annak tragikus következményeit.

A hipertóniára hajlamosító tényezők közül a legegyértelműbb a kapcsolat az elhízással. Egy országos felmérés alapján a 20 százalékos túlsúllyal rendelkezők 73 százalékának volt magas a vérnyomása. (Az elhízás mértékét a testtömegindex kiszámításával bárki ellenőrizheti: ez a kilogrammokban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének átlaga, azaz testsúly(kg)/ testmagasság m2. A normális érték 20 – 25 között van, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 felett pedig elhízásról, 40 felett pedig kóros elhízásról beszélünk.)

Az sem mindegy, hogy milyen típusú az elhízás: a hasra terjedő “alma" típus az, amely a szövődményekre, azaz a halálos négyes többi tagjára hajlamosít, a “körte" tipusú elhízás legfeljebb visszérbetegséget okoz. A derék körfogat önmagában is utal a veszélyre: a férfiaknál 94, míg a nőknél 80 cm felett kezdődik a szívbetegség rizikója, a fokozott kockázat a férfiak esetében 102, a nőknél 88 cm-es derékbőség felett jelentkezik. A testsúly csökkentése a vérnyomást is csökkenti: mínusz 7 kg fogyás vérnyomás csökkentő hatása megfelel egy átlagos adagban adott vérnyomás csökkentő gyógyszer hatásának. Nem pusztán a plusz kilók, hanem a kialakulásukat elősegítő étrend magas zsíratartalma hordozza a veszélyt.

A láthatatlan ellenség
Bár az utóbbi években anyagi okokból megtorpanni látszik, mégis örvendetes a folyamat, amellyel az egészségtelennek mondott sertészsírt egyre inkább a növényi olajok, a vajat pedig az egyre diétásabbra hangolt margarinok szorították háttérbe, mégis, egyre többen voksolnak az állati eredetű zsírok ellen. Csakhogy kevesen tudják, hogy nem csak azt a zsírt esszük meg, amit az étel alá locsolunk vagy éppen a kenyérre kenünk, ugyanis évente körülbelül 18 kg úgynevezett rejtett zsírt fogyasztunk: kolbászban, felvágottban s a mégoly soványnak tűnő húsokban is.

A zsírokra ugyanakkor szüksége van a szervezetnek, s nem pusztán azért, mert energiaszükségletünk nagyobb részét ezek szolgáltatják, hanem azért is, mert nélkülük nem szívódnának fel szervezetünkben a zsírban oldódó vitaminok (így az A-, D-, E- és K vitamin) és hiányoznának azok az esszenciális zsírsavak, amelyeket a szervezet nem tud előállítani. Ezért vélik úgy ma a táplálkozástudósok, hogy a zsírmentes diéta rossz üzenet. Két olyan létfontosságú tápanyag létezik, amelyet éppen zsírokból és olajokból származik, az egyik az alphalinolenic sav, más néven az omega 3, a másik a linolenic sav, az omega 6 zsírsav.

Ezeknek az anyagoknak fontos szerepük van az agy és az immunrendszer egészséges fejlődésében, sőt még a bőrt is bársonyosabbá teszik. Támogatják különböző mirigyek és szervek működését, így még a zsíroktól annyira óvott szív és érrendszert is, ugyanis egyes kutatások szerint az omega 3 jelenléte több mint ötven százalékkal csökkenti a magas triglicerideket, végső soron csökkenti a vérzsírt. A legújabb kutatások szerint a növényi olajok és zsírok a sejtek egészséges működéséhez nélkülözhetetlen növényi szterineket és antioxidánsokat is tartalmaznak. No persze, nem a tudományos érvek miatt olyan nehéz lemondanunk a zsírok fogyasztásáról, hanem azért, mert az íz- és aromaanyagok jelentős része is zsírban oldódik, tehát a zsíros ételeket finomabbnak érezzük.

Csakhogy az utóbbi évek egészségpropagandájának köszönhetően ma már az is tudható, hogy zsír és zsír között jelentős különbség van, az állati zsírokban nagy arányban lévő telített zsírsavak megemelik a szervezet koleszterinszintjét, s ezzel az érelmeszesedés kockázatát is. Ezért nem csak a zsírbevitel mennyiségét kell csökkentenünk legalább a felére, hanem figyelnünk kell az összetételére is: a telítettlen, sőt többszörösen telítetlen zsírsavakból álló készítményeket kell előnyben részesítenünk, mert ezek csökkentik a vérben az ártó LDL koleszterin szintjét, illetve növelik a védő hatású koleszterinét.

Ugyancsak mérhető hatása van a konyhasófogyasztás mérséklésének, s nem elhanyagolható a testmozgás jótékony hatása: a rendszeresen, ám nem versenyszerűen sportolók között 35 százalékkal kisebb a hipertónia keletkezésének rizikója, így a mozgás nem csak terápiás feltétel, hanem megelőző hatású is.
A tudomány ma már egységes kórképnek tartja és metabilokus (anyagcsere) szindrómának nevezi ezen kockázati tényezők jelenlétét, amelyek tehát a hipertóniával együtt a fent sorolt súlyos kórképeket és az abból fakadó magas halálozást előidézik.

Ugyanakkor megjegyzik, hogy a magas vérnyomás betegség a dohányzáshoz hasonlóan önállóan is képes előidézni a szív és érrendszeri katasztrófákat. Nagy vizsgálatok igazolták, hogy ha egy 35 éves férfi naponta csak 63-9 cigarettát szív el, már 4,5 évet veszít el az életéből, ha pedig erős dohányként 20-639 szálat füstöl el, akkor átlagban hat évvel rövidíti meg az életét. A koszorúér betegség előfordulásának aránya az elszívott cigaretták számával egyenes arányban nő, de az infarktus is gyakoribbá válik a folyamatosan cigarettázók körében. Ma már tudható, hogy nem pusztán az érrendszert károsítja direkt és indirekt módon a szervezetbe kerülő nikotin és szén-monoxid, hanem a vér alvadását gátló anyagokat is kiűzi a keringő vérből, ami növeli a trombózis és infarktusveszélyt.

Koleszterinszint gyermekkorban
Egy tíz éven át tartó, öt kontinens 18 országának részvételével zajló hatalmas kutatás eredményeként megállapították, hogy az érelmeszesedés kialakulásának első fázisa, az erek falában kialakuló zsíros csíkok jelenléte már öt éves korra kimutatható, függetlenül az adott ország klímájától, az ott általános táplálkozási szokásoktól, életmódtól. Ez azt bizonyította, hogy az érelmeszesedés már kisgyermek korban megindul és 15-24 éves kor körül fokozódni kezd. Az ereken látható elváltozások 20 éves korig lassan, a harmadik X után gyorsan emelkednek, de a súlyos érelváltozások kezdeti ideje a negyedik évtized körülire tehető.

Több ezer balesetben elhalt személy vizsgálata arra is rámutatott, hogy a kockázati tényezők számának a fiatal felnőttkorra tehető hirtelen szaporodása megnöveli a tünetmentes koszorúér és aortaelmeszesedés súlyosságát. Márpedig a rizikótényezők általában nem egyedül, hanem együttesen vannak jelen: ekkor kezdődik a dohányzás, a fogamzásgátlók használata, az alkoholfogyasztás és még sorolhatnánk. Ez azt jelenti, hogy a 16-18 évesek veszélyeztetettsége éppoly magas, mint az egészségpropaganda főszereplőié: a középkorú férfiaké.