Okok és fokok: a lázról

Az ember normális testhőmérséklete 36 és 37, 2 C között állandó, s azért éppen ennyi, mert anyagcserénk ezen a hőmérsékleten működik a legjobban. A láz tulajdonképpen fertőzésekre vagy sérülésekre beinduló védekezési reakció, bizonyos mértékéig tehát a szervezet normális védekező mechanizmusa, ugyanis a testhő emelkedésével az immunrendszer energiatöbbletet kap, hatékonyabban dolgozik.

Amikor közérzetünk jó s nincsenek gyanús, betegségre utaló tüneteink, akkor nem mérünk lázat, így nem tudjuk, hogy napszakonként vagy egy-egy stressz helyzetben változik-e a hőmérsékletünk.

Pedig a testhőmérséklet a nap folyamán normálisan is ingadozik, reggel hat órakor a legalacsonyabb (átlagosan 36,5 -36,8 között mozog) és délután négy és hat között a legmagasabb, ma már a 37,2-es értéket is normálisnak tekintik. Koraeste azután folyamatosan csökkenni kezd, amíg eléri a legalacsonyabb pontot.

A lázmenetnek lehetnek sajátos ingadozásai: előfordulhat, hogy mindennap megemelkedik, majd normális értékre csökken, de lehet remittáló, azaz ingadozik ugyan, de nem tér vissza a normál értékre. Némelyik ember testhőmérséklete súlyos fertőzés esetén lezuhanhat, ez például alkoholistáknál, nagyon öregeknél vagy gyerekeknél fordulhat elő. Éppen ezért a testhő ingadozása, illetve annak formája rendszerint nem igazítja el az orvost, mégis a lázmenet némely esetben jellemző lehet: például a minden második vagy harmadik napon fellépő láz egyértelműen malária utal.

Okok és fokok
A láz potenciális oka lehet bármely olyan mechanizmus, amely a test hőmérsékletét megemeli, a lázat okozó anyagok, úgynevezett pirogének nem csak a külvilágból érkezhetnek, például a baktériumok termelte mérgező anyagok, a toxinok formájában), hanem a saját szervezetünkből is származhatnak: az ilyen pirogének a monocitának nevezett fehérvérsejtekből szabadulhatnak fel. Felnőtteknél leggyakrabban a fertőzés vagy a szervezet saját szövetei ellen termelt antitestek által okozott, úgynevezett autoimmun betegségek, esetleg még felfedezetlen rosszindulatú daganatos megbetegedés (főképpen limfóma vagy leukémia) állhat a hátterében.

A láz mindig tünet, annak hátterében előbb vagy utóbb valamilyen betegségre bukkan a kutató, ám a hőemelkedések egy részének oka örökre rejtély marad. Meglehetősen ritka, hogy egy-egy betegségnek csak a láz legyen a tünete, éppen ezért a kivizsgálás több irányban indulhat, s ha lehet, az agresszívebb, nagyobb beavatkozásokat igénylő vizsgálatokkal addig várnak, amíg a többi lelet elkészül. Fontos támpontot ad a kikérdezés, ezután az orvos először fertőzés jeleit keresi a vérben. A magas fehérvérsejt szám vagy a már kimutatható, a kórokozók ellen termelt antitestek ilyen bajt jeleznek, a különböző fehérvérsejtek számaránya pedig további információval szolgál. A korszerű diagnosztikai eszközök, az ultrahang, a ct és a mágneses rezonancia vizsgálat is segíthet a kórisme tisztázásában: például a radioaktívan megjelölt fehérvérsejt elvezeti az orvost a fertőzés gócába, kimutatja annak helyét.

Természetesen a láz jelensége mögött pszichés okok is állhatnak (a kimerültség, az idegesség), de ezt a diagnózist csak akkor fogadják el az orvosok, ha már a többi okot kizárták. Ebben az esetben gyakorta használják az úgynevezett Holló-próbát: a lázcsillapítóra nem reagáló láz a nyugtatótól megszűnik.
Főképpen a kórházban fekvő és egyszerre többféle gyógyszert szedő betegeknél fordul elő pirula okozta a láz, ami tulajdonképpen egy allergiás reakció. Ugyanakkor nincs olyan gyógyszer vagy gyógyszercsoport, amire rá lehetne mondani, hogy alkalmazása gyakrabban okoz lázat, ebben inkább a betegek adottságai a döntőek.

Ismeretlen hőemelők
Az emberek körülbelül 1 százalékánál előfordul olyan időszak, amikor bár panaszmentesek, hosszan tartó ideig állandó hőemelkedésük van, de annak okát hiába keresik. Az esetek zömében azután a hőemelkedés spontán elmúlik. Érdekes módon ez a jelenség a fiatal, húszas éveikben járó nők körében gyakoribb, s hormonális oka éppúgy lehet, mint életmódbeli: ez a korszak meglehetősen stresszesnek tekinthető. Ha fél évig nem találnak a hőemelkedés hátterében betegséget, akkor valószínűleg nem is lesz, ezért ilyenkor a kivizsgálás után csak időnkénti ellenőrzésre kell az ambulanciára mennie a “páciensnek". Az esetek többségében azonban az elhúzódó hőemelkedés hátterében betegség is van, ezt a kísérő tünetek és a laboratóriumi vizsgálatok igazolják.

Nem csak a hőemelkedésnél, hanem a magas láz esetében is előfordul, hogy a beteg széleskörű kivizsgálásával sem lehet kimutatni a legalább 38,3 fokos láz okát, ilyenkor ismeretlen eredetű lázról beszélünk. Ezt a formát a többitől megkülönbözteti, hogy tartósan fennáll, azaz legalább két hetes időszakon keresztül hol megjelenik, hol eltűnik. Meglehetősen bizonytalan tünetek kísérik ilyenkor a betegséget, gyakran étvágytalanság, fogyás, fáradtság, hidegrázás és izzadás tapasztalható.

Különböző bőrjelenségek, így például viszketés, kiütés jelezhet például rosszindulatú daganatot vagy autoimmun betegséget a háttérben, a mellkasi fájdalom vagy a szívzörej is súlyos betegségre, például szívbelhártya gyulladásra utalhat. Az alapos kivizsgálás az esetek zömében végül eredményt hoz.

Szakirodalmi adatok szerint az Egyesült Államokban az ismeretlen eredetű lázas gyerekek csaknem 50 százalékánál a gondos kutakodás során fertőzést diagnosztizálnak, s annak jellege erősen függ a gyermek életkorától: hat éves korig az ok általában jellegzetesen felsőlégúti vírusos fertőzés, hat év felett valószínűbb a szívbelhártya gyulladása. A hat évesnél idősebb gyermekekben az ismeretlen eredetű lázak mintegy 20 százalékát autoimmun betegség, például fiatalkori reumatoid artritisz vagy gyulladásos bélbetegség okozza. További 10 százalékért felelősek a rosszindulatú daganatok, leggyakrabban a leukémia vagy a limfóma, de előfordulhat, hogy gyógyszerallergia, genetikai betegségek és egyéb szervek gyulladása áll a láz hátterében. Mindazonáltal, a gyermekek csaknem 15 százalékánál a láz oka az elvégzett számos vizsgálat ellenére sem derül ki soha.

Hőcsökkentő eljárások
A láz potenciális haszna miatt nem egyértelmű, hogy kell-e rutinszerűen kezelni, mindazonáltal betegség esetén a hőmérsékletet rendszeresen ellenőrizni kell. A lázhatár a 38 fok, e fölött mindenképpen érdemes elkezdeni a lázcsillapítást, főképpen az idős, krónikus betegek és a gyerekek esetében.
A gyermekek lázcsillapításánál általában az aminophenazon és a paracetamol tartalmú pirulák, szirupok vagy kúpok jönnek szóba, az aszpirint általában kerülni szokták.

A gyógyszeres lázcsillapításon kívül bevett módszer a hűtőborogatás és a hűtőfürdő alkalmazása: aki kergetett már visító gyereket vizes lepedővel végig a lakáson, az utóbbi mellett voksol. Jól teszi, mert nem csak az elviselhetőbb, hanem a hatékonyabb módszert is választotta ezzel. A hűtőfürdőt alkalmazhatjuk a lázcsillapító kúp vagy szirup beadása mellett is, ugyanis a gyógyszerek általában négy - hat óránként ismételhetők, s előfordul, hogy ezalatt mégsem indul lefelé a higanyszál. A lényeg az, hogy a lázas beteget a testhőmérsékletével megközelítőleg azonos hőfokú vízbe ültessük vagy inkább fektessük ( csak a feje látsszon), majd két három perc alatt hideg víz hozzácsorgatásával hűtsük le a vizet 32 - 34 fokosra. A valódi, hatékonyabb hűtőborogatásnál az egész törzset körbe kell tekerni az állott vizes borogatással, nem elég csak a csuklóra és a homlokra tenni a priznicet.

Vannak esetek, amikor az azonnali lázcsillapítás életbevágó: ilyen gyermekeknél a lázgörcs veszélyének elhárítása. A lázgörcs tulajdonképpen a magas láz vagy hőguta kiváltotta, kóros agyi elektromos kisülésre adott válaszreakció. A gyermekek négy százalékánál előforduló lázgörcs a három hónapos és 5 éves közöttieknél jelentkezik a magas láz idején, s családi halmozódást mutat. (Ez azt jelenti, hogy az ilyen gyerekek családjában, szüleinél volt már ilyen eset.) A gyerekek többségénél csak egyetlen egyszer fordul elő lázgörcs és a leggyakrabban negyedóránál kevesebb ideig tart. A rohamon átesett gyermekekben valamivel nagyobb valószínűséggel fejlődik ki az évek során epilepszia.

A szív- és tüdőbetegségben szenvedő felnőtt megemelkedett testhőmérsékletének kezelése is elengedhetetlen. Nem véletlenül ajánlják az influenza elleni védőoltást éppen az idős, krónikus betegeknek, hiszen esetükben a betegséggel járó tartósan magas láz jelent nagy veszélyt. 37 fok fölött a láz Celsiusonként 10 százalékkal növeli a szervezet oxigénigényét, a magas láz miatt az agy működése is zavarttá válhat.

A magas lázzal járó betegségek fokozott veszélyt jelentenek a gyermeküket váró kismamákra. A terhesség első három hónapjában fellépő, legalább 39, 5 C fölötti lázat okozó betegség fokozza a spontán vetélés és a gyermekben kialakuló idegrendszeri rendellenesség kockázatát, az előrehaladottabb terhességben pedig a koraszülés valószínűségét növeli.
A megemelkedő testhőmérséklet jelezheti a szülés utáni fertőzések jelenlétét, ezért a hőmérsékletet rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a baba világra jötte utáni első 24 után, a hat óránkénti mérés legalább kétszer 38 fölötti lázat mutat, akkor az orvosnak szülés utáni fertőzésre kell gyanakodnia. Az első 24 órán belül mért 38 fok feletti láz azonban nem jelent feltétlenül a szüléssel közvetlenül kapcsolatban álló fertőzést. A láz egyéb okai, (mint például vérrög a lábban, emlőgyulladás) rendszerint négy vagy több nappal a szülés után jelentkeznek.

A láz néhány lehetséges oka
Baktérium vagy vírusfertőzés, rosszindulatú daganat, allergiás reakció, hormonzavarok, autoimmun betegségek, túlzásba vitt testmozgás, különösen nagy melegben, túlzásba vitt napfürdőzés, bizonyos gyógyszerek (fájdalomcsillapítók, antipszichikumok valamint az aszpirin) túladagolása, agysérülés vagy daganat miatt létrejött hipotalamusz károsodás.

Mit mutat a lázmérő?
Bár a test igazi hőmérséklete a végbélben mérhető, a hazánkban kapható lázmérő többségét eleve úgy kalibrálják, hogy hónaljban mért hőmérsékletet mutatnak pontosan. Ha ezzel az eszközzel a szájban mérjük a lázat, akkor a kapott értéknél fél fokkal alacsonyabb, ha pedig a végbélben, akkor fél fokkal magasabb a valódi testhőmérséklet. A fülben mérő eszközök adatai inkább tájékoztató jellegűek, mert alkalmazásuknál a hőérzékelő szálat nem fogja körbe rendesen a test, így a kapott érték néhány tized fokkal eltérhet a valóditól. Ugyancsak előfordul, hogy a kisgyermek önkéntelenül szopogatja a szájába tett lázmérőt, amely így a dörzsölés miatt a valódinál magasabb értéket mutat.